Végigjártad az Országos Kék Kört, mindenfelé új utakat keresel, de már keresztbe-kasul gyalogoltad, másztad, biciklizted, dicsérted, köpködted, etted, ittad Magyarországot. Áztál a Cserhátban, lefújt a szél a Tar-kőről, fagytál meg a Bakonyban, kaptál hőgutát Kisinócon... és még mindig nem vagy burzsuj nyugdíjas, és nem veszel lakóautót, hogy vajszínű sortban és egy dauerolt vörös(re festett)el csövezz spanyolban, franciában, vagy akárhol. Menni akarsz, de nem úgy és nem oda.

Aztán megnézed a térképet, és látod, nem messze a hegyek milyen szépen sorjáznak egy nagy félkör mentén, lejjebb viszed a tekinteted, ott a Duna és a Száva, meg a tenger... Ezek voltak a határaink ezer évig. Egy kb. 4500 kilométeres, leginkább kloffolt hosszúkarajra emlékeztető vonal, amin menj végig, fedezd fel, és ha mindvégig befelé nézel, akkor láthatod a földet, amin annyit keseregtek őseink.

Hát induljunk el rajta, mert ez egy vadiúj túraútvonal.
A Vereckei-hágó közeléből, Bagolyházáról indul délkeleti irányba, át a Kárpátokon, Máramaroson, a Keleti-Kárpátokon, hogy aztán nyugatra fordulva a Fogarasi- és Szebeni-havasok és a Retyezát érintésével elérje a Dunát, a Szávát, aztán a Velebiten átkelve lássa meg a tengert, északra forduljon, a szlovén-horvát határt követve belépjen Ausztriába, Burgenland határán a Fertő felett átkeljen Szlovákiába, a Kis-Kárpátok mellett északra tartson, a Beszkideknél forduljon ismét keletnek, megmássza a Magas-Tátrát, és a Vihorlátnál visszatérjen a Keleti-Kárpátokba, a Vereckei-hágóhoz.
Ez így együtt 4370 kilométer és 104 372 méter szint.
Érinti Ukrajnát, Romániát, Szerbiát, Horvátországot, Szlovéniát, Ausztriát, Szlovákiát és Lengyelországot.
Van kakukktojás... Igen. Magyarországot nem érintjük, hiszen a régi és az új határunk sehol nem metszi egymást.
Legközelebb a Fertő / Pozsony környékén érünk a mai Magyarországhoz, tehát aki teljesítés közben porcukros szalonnára vágyik, ott lesz a legoptimálisabb átugrani egyre.

Az útvonal többnyire középhegységi gyalogtúra, de Szerbiában, Horvátország és Szlovénia jelentős részében, Ausztria teljes szakaszán, és Szlovákiában a Beszkidekig és a Dunajec mellett bringatúra, a Magas-Tátrában, a Retyezátban és a Keleti-Kárpátok egyes szakaszain magashegyi túra.
A túra teljesítéséhez kiváló fizikai állapot és túrázási gyakorlat szükséges!
Az utak részben jelöltek, részben nem, track alapján kell tájékozódni.
Reméljük persze, és ez nem titkolt cél, hogy egyszer ebből egy komoly mozgalom lesz, és olyan szép táblákat tűzöget majd le a Garancsi, mint az OKT-nak.

Az itiner tervezésekor a legfontosabb cél az ezeréves határ nyomvonalának követése volt. Második legfontosabb a már létező turistautak felfűzése erre. Harmadik pedig, hogy ne haljunk meg rendszeresen, legyenek pihenők, kilépési pontok.
A túraútvonal egyelőre teljesen egyéni alapon, gerillaturizmussal teljesíthető.
Időbeni, szakaszbeli megkötés nincs, úgy lehet menni, ahogy jólesik. Lehetséges módok: gyalog, bringával, sível, de pl. a Dunajecen akár kenuval is.
Füzetünk még nincs (majd lesz). Csíkot kell húzni.

És miért van ez a blog? Hogy posztokban bemutathassam az egyes szakaszokat, de leginkább azért, hogy örömmel számoljunk be egymásnak a teljesítésekről.
Legközelebb a Keleti-Kárpátokkal kezdünk.

Fontos! Ez a túraútvonal és/vagy közösség, amit formálni szeretnék, nem irredenta, nem soviniszta, nem akarja a Trianon szót a szájára sem venni, mert ami elmúlt, az el van múlva. Azonkívül e blog szerzője nem hisz a megosztó gondolatokban, és ki fogja moderálni azokat, de cefetül.
Tartsuk észben, hogy magyarokon, székelyeken, csángókon kívül élnek itt ruszinok, ukránok, mócok, románok, szerbek, horvátok, szlovének, németek, szlovákok, lengyelek és ki tudja ki mindenki, aki épp annyira ezer éve formálja a Kárpát-medencét nyelvével, kultúrájával, szokásaival, ételével, italával, mint mi.